„Attilák”, „hunok”, „kicsik”… Egy eltűnt magyar légiós nemzedék nyomában

Nóvé, Béla (2022) „Attilák”, „hunok”, „kicsik”… Egy eltűnt magyar légiós nemzedék nyomában In: Magyar katonák a világ tájain. Eger, Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Líceum Kiadó. pp. 261-282.

	pdf 261_Nóvé.pdf Download (246kB) [error in script]
	pdf 297_Nóvé függelék.pdf Download (21MB) [error in script]

Absztrakt (kivonat)

1956 végén, 1957 elején közel 20 000 magyar kamasz menekült felnőtt kísérő nélkül Nyugatra. Köztük vagy ötszáz tizenéves fiú, akiknek jó része már itthon átesett a tűzkeresztségen az ÁVH-osztagokkal és a szovjet tankokkal vakmerőn szembeszállva, majd pár évi hányódás után idegenlégiósnak állt, hogy az algériai háború véres gyarmati utóvédharcából se maradjon ki. Közülük vagy egy tucatnyi túlélő veterán jó 60 év múltán is összetart egy provence-i bajtársi körben, melynek a szerző 2011 nyarán akadt nyomára. Az ötéves, kiterjedt itthoni és franciaországi kutatás eredményeit kötetben és dokumentumfilmben is összefoglalta. E retrospektív tanulmány két fő tanulságot emel ki, az egyik kutatásmódszertani kérdés, a másik az egyéni és csoportidentitás sokféle izgalmas tanulságot rejtő vizsgálati körébe tartozik. A szerző példák során át igyekszik megmutatni, hogy e legifjabb ’56-os magyar légiós nemzedék hármas kötődése (mostoha szülőhazája, nem sokkal kevésbé részvétlen befogadó országa és a hontalanoknak „új hazát” ígérő légió) váltakozó előjellel és intenzitással, megannyi döntéshelyzetben egész életükön át küzdött egymással – tizenéves koruktól mindmáig. ----- ”Attilas”, “Huns”, and “the little ones”… In Search of a Lost Generation of Hungarians in the French Foreign Legion In late 1956 and early 1957, close to 20,000 Hungarian adolescents fled to the West without any accompanying adults. Among those children were five hundred teenage boys, most of whom had undergone baptism by fire in their native land, fighting bravely against Soviet tanks and squads of Hungarian Communist State Security. Only a few years later, these boys joined the French Foreign Legion only to find themselves in the desperate colonial rear-guard conflict of the Algerian war. Their fates followed different paths: some disappeared, perhaps wounded or fallen, others deserted and escaped back home through the Iron Curtain and were forced into half a lifetime of spying for Communist Hungary. Still others served twenty to thirty years in remote places like Algeria, Corsica, Madagascar, Chad, Djibouti and Tahiti, under the French tricolour and the green-red banners of the Legion. Today they live in veteran homes, alone or with their families, in France and around the world. In his present retrospective study, the author highlights two of the most challenging points within his Legionnaire research. Points that many 20th-century military historians also face when tracing the choices of those who served in foreign armies — choices often full of grave contradictions and traps, especially in the case of the hottest Cold War conflicts: Hungary 1956 and the Algerian War 1954–1962. These challenges concern research methodology, and the study of individual and group identity, both of which contain many exciting lessons.

Mű típusa:	Könyvrészlet - Book section
Szerző:	Szerző neve Email MTMT azonosító ORCID azonosító Közreműködés Nóvé, Béla NEM RÉSZLETEZETT NEM RÉSZLETEZETT NEM RÉSZLETEZETT Szerző
Kapcsolódó URL-ek:	Befoglaló kötet
Nyelv:	magyar
DOI azonosító:	10.17048/Magyarkatonakavilagtajain.2022.261
Felhasználó:	Tibor Gál
Dátum:	08 Szep 2022 07:46
Utolsó módosítás:	26 Szep 2022 11:34
URI:	http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/id/eprint/7475

Műveletek (bejelentkezés szükséges)

Tétel nézet