Gömbfejűek. Írói példázatok emberi és művészi autonómiáról az 50‑es, 60‑as évekből

Majtényi, György (2026) Gömbfejűek. Írói példázatok emberi és művészi autonómiáról az 50‑es, 60‑as évekből Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem tudományos közleményei (Új sorozat 27.köt.). Tanulmányok az irodalomtudomány köréből = Acta Universitatis de Carolo Eszterházy Nominatae. Sectio Litterarum [retro(spektív) írások a Kádár-kor irodalmáról]. 27. pp. 53-70.

pdf 53_Majtényi.pdf Download (9MB) [error in script]

Absztrakt (kivonat)

A tanulmány az ötvenes‑hatvanas évek magyarországi írói világát vizsgálja, az emberi és művészi autonómia lehetőségeire fókuszálva a kommunista diktatúra viszonyai között. A szerző írói anekdoták, emlékezések és irodalmi szövegek elemzésével mutatja be, miként jelentek meg a bátorság, a kritika és az ellenállás szimbolikus formái a Rákosi‑ és a Kádár korszakban. A tanulmány Hannah Arendt totalitarizmuselméletére támaszkodva értelmezi a kollektív félelem, a konformizmus és az autonóm cselekvés összefüggéseit. Külön figyelmet szentel az 1956‑os forradalom előtti és alatti írói szerepvállalásnak, valamint az azt követő megtorlás hatásainak. Az elemzés rámutat arra, hogy a diktatúra nem számolta fel teljesen az autonómiát, hanem azt szűk, informális „oázisokba” szorította vissza. A tanulmány végső következtetése szerint az írói – és általában az emberi – magatartások nem egyszerűen a bátorság vagy a gyávaság dichotómiájában értelmezhetők, hanem komplex válaszokként a totalitárius rendszer mindennapi működésére. ---- BALLHEADS. WRITERS’ EXAMPLES OF HUMAN AND ARTISTIC AUTONOMY FROM THE 1950s AND 1960s T he article examines the world of Hungarian writers in the 1950s and 1960s, focusing on the possibilities of human and artistic autonomy under the conditions of communist dictatorship. Through the analysis of writers’ anecdotes, memoirs, and literary texts, the author demonstrates how symbolic forms of courage, critique, and resistance emerged during the Rákosi and Kádár regimes. Drawing on Hannah Arendt’s theory of totalitarianism, the study interprets the interrelations between collective fear, conformity, and autonomous action. Particular attention is devoted to writers’ political engagement before and during the 1956 revolution, as well as to the effects of the repression that followed. The analysis shows that dictatorship did not completely eliminate autonomy but instead confined it to narrow, informal “oases.” The article ultimately argues that writers’—and more generally human—forms of conduct cannot be understood simply in terms of a dichotomy between courage and cowardice, but rather as complex responses to the everyday functioning of a totalitarian system.

Mű típusa:	Folyóiratcikk - Journal article
Szerző:	Szerző neve Email MTMT azonosító ORCID azonosító Közreműködés Majtényi, György NEM RÉSZLETEZETT NEM RÉSZLETEZETT NEM RÉSZLETEZETT Szerző
Kapcsolódó URL-ek:	Befoglaló kötet
Kulcsszavak:	totalitárius rendszer, sztálinizmus, írószövetség, autonómia, 1956 --- totalitarian system, Stalinism, writers’ association, autonomy, 1956
Nyelv:	magyar
Kötetszám:	27.
DOI azonosító:	10.46440/ActaUnivEszterhazyLitterarum.2026.53
Felhasználó:	Tibor Gál
Dátum:	29 Ápr 2026 14:53
Utolsó módosítás:	29 Ápr 2026 14:53
URI:	http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/id/eprint/9105

Műveletek (bejelentkezés szükséges)

Tétel nézet